Hajformák történelme Szabados Iréne szakértő szemével - Mongólia

A Nagy Mongol Birodalom (1206–1368) a történelem valaha létező legnagyobb birodalma volt, több mint 110 millió alattvalóval.

A Mongol Birodalomban a 13-14. század idején a nemesasszonyok bokta süveget viseltek. Ez a kúp alakú fejdísz akár egy méter magas is lehetett, valamint nyírfakéregből vagy nemezből készült vázát vörös selyemmel vonták be, majd gyöngyökkel, arannyal és hosszú páva- vagy vadkacsatollakkal díszítették. A saját hajukat szorosan feltűzve kontyba fogták, hogy megtartsa ezt a hatalmas szerkezetet.

A házasságkötés után a halkha törzsbeli nők egy rendkívül látványos formát alakítottak ki. Középen elválasztott hajukat állati zsiradékkal vagy ragasztóval megkeményítették, majd két hatalmas, vízszintes ívbe formázták, amely a vadjuhok szarvára vagy egy madár szárnyaira hasonlított. A hajvégeket befonták, és ezüsttel, valamint korallal díszített tokokba rejtették.

A nőkkel szemben a férfiak csak a praktikus megoldásokat vették figyelembe. Az ókori és középkori mongol férfiak haj- és fejviseletét a nomád életmód alakította. Olyan hajviseleteket hordtak, amely nem zavarta őket a lovaglás és a harc közben, valamint kényelmesen elfért a nehéz sisak alatt. A fejtetőt és a koponya tetejét teljesen kopaszra borotválták. Csupán a homlok felett hagytak meg egy négyszögletes tincset, amelyet rövid frufrura vágtak, nehogy a szemükbe lógjon. A halántéknál és a fej hátsó részén megmaradt hajat hosszúra növesztették. Ezt a két oldalsó tincset szorosan befonták, majd hurokba kötve a fülek mögé rögzítették, vagy lazán a vállukra engedték. A sisakok hátulján és oldalán bőrből vagy láncingből készült nyakvédő lógott, amely alatt tökéletesen elfért a fül mögé tűzött, fonott haj.