Hajformák történelme Szabados Iréne szakértő szemével - Kína

A császári Kínában a hajdíszek kiemelt jelentőséggel bírtak. A hajat a test az éghez – és így az istenekhez – legközelebb eső részének tartották, ezért értékes, szimbolikus jelentőségű ékszereket helyeztek el benne. A kínaiak haja általában sűrű és vastag, ami számos lehetőséget biztosított a formázásra.

A Tang-korban a nők elsősorban kontyba formázták hajukat, amelyet a fejtetőre rendeztek, vagy hátul kötöttek meg. Ezt a hajformát gaojinak nevezték. A korabeli szobrocskákon a nőket pirospozsgás, telt arcúként ábrázolták.

A Liangbatou a mandzsu nők hagyományos hajviselete volt. Magas, jellegzetes fejdísz, amely két vastag hajtömegből állt, a fej két oldalára elválasztva; esetenként drótvázakkal, hajhosszabbítással és különféle díszítésekkel egészítették ki. Míg a férfiak számára kötelező volt a queue (copf) viselése, a nők saját kínai szokásaik szerint hordhatták hajukat. A Liangbatou Cixi császárné és mandzsu udvarhölgyei révén vált szélesebb körben ismertté és népszerűvé.

A dinasztiák törekedtek arra, hogy egymástól jól elkülöníthető, sajátos stílust alakítsanak ki.