Hajformák történelme Szabados Iréne szakértő szemével - Japán

„Japán a felkelő nap országa” – Shōtoku herceg nevezte így hazáját. A nyugat jellegzetes Japánról alkotott képe -mint például a bonyolult kontyok, és a borotvált fejű szamurájok - többnyire az Edo-korban alakult ki.

A borotvált fejbőr (szakajaki) viselése a korai Edo-korban vált kötelezővé a szamurájok számára, majd az 1660-as évekre minden férfira – legyen közember vagy szamuráj – kiterjesztették: tilos volt szakállt viselni, és a szakajaki általánossá vált. Ez a hajviselet azt is lehetővé tette, hogy a szamurájok megfelelően rögzítsék sisakjukat.

A chonmage („fejkonty”) formája a viselő társadalmi státuszától függött: a szamurájok frizurája hangsúlyosabb volt, mint a kézműveseké vagy a kereskedőké. A róninok, vagyis az urat nem szolgáló szamurájok, nem voltak kötelesek borotválni a fejüket, így ez a különbség egyszerű módot adott az azonosításukra. Ez a hajviselet a modern szumóban is megfigyelhető, ahol a magasabb rangú birkózók hivatalos oichomage frizurát viselnek a mérkőzések során.

Az Edo-kor fontos fordulópontot jelentett a női hajviseletek történetében is. A Heian-kor (794-1185) óta a nők hagyományosan hosszú hajukat leengedve viselték, azonban az Azuchi–Momoyama-korszak (1573–1603) végére a kabuki táncosok és a gésák elkezdték hajukat felfogni és a fejtetőn kontyba kötni. Ekkor alakult ki a nihon-gami hajviselet, amely az Edo-kor meghatározó stílusává vált.

A nihon-gami négy fő részből áll:

• az elülső hajrész (maegami),

• az oldalsó, „kagylóhéj” formájú részek (bin),

• a fej hátsó részétől a tarkóig húzódó rész (tabo),

• a kontyba kötött haj, amelynek formája és arányai a kor divatjának megfelelően változtak.

Annak érdekében, hogy a haj ne érjen a kimonóhoz, hátrébb csúsztatták a kimonó gallérját, ami kiemelte a nyakat. Az arcra és a nyakra fehérítő port vittek fel, amely erős vizuális kontrasztot teremtett a fekete haj és a világos bőr között.

A hajformák változatosságának növekedésével párhuzamosan különféle hajdíszek is megjelentek, például fésűk és díszes hajtűk. Ezeket a gyakran aranyból, ezüstből, elefántcsontból, teknőspáncélból, fából vagy gyöngyházból készült, bonyolult tárgyakat elsősorban a fekete hajjal alkotott kontraszt kiemelésére használták.