Hajformák történelme Szabados Iréne szakértő szemével - India

Az indiai művészet már az időszámításunk előtti 2. században – más kultúráktól eltérően – nagy hangsúlyt fektetett az eszményi szépség és az erotika ábrázolására. Az ősi templomok falába vésett, gazdagon díszített, dús keblű nőalakokat pompás fejdíszek ékesítik. Elsősorban vallási rítusokat örökítettek meg, például táncos nőket a Tribhanga pózban – ezen testtartás során a fej, a törzs és a lábak egymással ellentétes irányba dőlnek, ami különleges dinamizmust kölcsönöz az alaknak.

Az indiai művészet mélyen spirituális és szimbolikus jellegű. Számos indiai templomban találkozhatunk különleges hajviseletű női szobrokkal. Az indiai nők eleinte hosszú hajukat sűrűn dekoráltan, a fejtetőn magasított kontyban viselték, amely csomóban végződött. Emellett már akkor is elterjedt volt a mindmáig közkedvelt hosszú, díszített fonat. A férfiak szintén hosszú hajat hordtak, és körükben is előfordult a csomózott hajviselet.