Hajformák, és hajviseletek történelme, Szabados Iréne szakértő szemével - Egyiptom

Szabados Iréne legújabb leckesorozatában a történelmi korok hajviseleteit mutatja be egészen napjainkig. Mezopotámia után Egyiptomot vettük célba! Mutatjuk a képeket a cikk végén!

Már a 3. dinasztiában (Kr. e. 27. század) is találtunk bizonyítékokat rézborotvákra bajuszos Hesy-re egyiptomi tisztviselők sírjaiban! Az ókori Egyiptomban kétségtelenül már e nagy civilizáció kezdetétől fogva éltek vándorborbélyok és királyi fodrászok és palotaborbélyok, akik a király borotválásával és mosásával foglalkoztak, őfelsége bajuszát formálták és ápolták. Egy nagyon magas rangú palotaborbély Niussere uralkodása alatt, a 6. dinasztia idején számos borbélycímet viselt, köztük a „Palotaborbélyok Felügyelője” címet is.

A királynőknek mindig volt magánfodrászuk, parókakészítőjük.

Az Óbirodalom idején a hathor paróka volt a legnépszerűbb hosszú hajviselet. Gyapjúból sodorták, és viasszal rögzítették. Bármilyen társadalmi helyzetű nő viselhette, de férfiakon csak akkor jelent meg, ha elhunytként ábrázolták őket.

A férfiak e korlátozása az istenekkel való egyesülésüket és az újjászületésüket jelképezte a túlvilágon, de ezzel szemben a nők képesek szülni.

A Középbirodalom vége után a koporsókon ábrázolt leggyakoribb hajforma lett mind a férfiak, mind a nők esetében.

Az istenségeket, különösen az állatfejűeket, gyakran ábrázolták ilyen hosszú hajviseletben vagy parókában, hogy ügyesen elrejtsék a határvonalat az emberi és állati testrészek között. Az istenségek haja néha különböző színű volt, leggyakrabban kék, de néha akár többszínű is. A hathor paróka népszerű maradt a predinasztikus kortól egészen Ptolemaiosz koráig.

A núbiai parókákat a núbiai törzsek által viselt rövid, göndör haj után mintázták. A parókákat különféle anyagokból állították össze, például emberi hajból, gyapjúból, növényi rostokból és lószőrből. Az ókori egyiptomi művészetben kulcsfontosságú tényezők az alakok nemének meghatározásában, mivel kizárólag a királyi nők viselték őket. Jellemző rájuk a rövid, bozontos megjelenés, a homlokot és az arc oldalait keretező fürtsorokkal. A legnagyobb figyelmet igénylő jellegzetesség a nyakon található. A núbiai parókáknál a hajat úgy vágják, hogy a tarkó látható legyen, ami megkülönbözteti a királyi férfiak viseletétől, amin a tarkó nincs szabadon, és a haj a vállak felé omlik. Kai vezír szobra jó példa ennek a hajviseletnek a bemutatására. Az Újbirodalom fáraói által viselt fejfedők között volt egy különleges paróka, a lapett paróka, amely hátul rövid, oldalt pedig hosszabb és több rétege volt. Rétegei olyan módon voltak megformázva, ami egy madár szárnyára emlékeztetheti az embert.